Ajjaj, baj van, eldugult a kád – ilyenkor mi vagy ki jelenthet megoldást? Kád duguláselhárítás?

Nincs is annál bosszantóbb, dühítőbb és idegesítőbb, mint amikor a kád szépen lassan, vagy éppen váratlanul eldugul. A víz megáll, se tőlem, se hozzád, és áll a bál! Bár itt jegyezzük meg, hogy valójában olyan nagyon ritkán fordul elő, hogy ez a jelenség csak úgy a semmiből, derült égből villámcsapásként sújt le. Akadnak olyan előjelek, amik szinte kiáltják, hogy valami nincsen rendben, de ezeket könnyű elhessegetni és nem figyelembe venni. Mindenesetre nem célszerű bepánikolni, mert az nem segít, ellenben van néhány házi praktika, ami akár mentsvárként is szolgálhat. Ha pedig tényleg meg sem mozdul a történet, akkor jöhet a szakmai közbeavatkozás és persze a gyors, eredményes orvoslás.

Mi a ludas ha eldugult a kádunk?

Bármennyire is kényes a téma, a duguláselhárítás első fázisában roppantul mérvadó kérdés, hogy mitől dugult el a lefolyó? Elképzelhető, hogy a hajszálak összeálltak a szőrszálakkal, és bizony csomóvá válva elzárták a víz útját. Aztán kozmetikai termékek zsíros maradványai is generálhatnak fennakadást, nem is csekély mértékben. Ha pedig ezek esetleg összeadódnak, akkor garantált a betonbiztos dugulás. A másik lényeges dilemma, hogy hol helyezkedik el a gócpont? Ha mélyen, elérhetetlen és külső hatással megmozdíthatatlan távolságban, akkor egyetlen házi módszer sem nyújthat segítséget. Ekkor a lefolyó és a kád tönkretétele helyett ildomos azonnal szakembert hívni. A kád szétszerelése ilyenkor vélhetően nem kerülhető el, csak éppen nagyon nem mindegy, hogy ki végzi el ezt, az amúgy cseppet sem könnyű feladatot.

A kád dugulás mindennapos jelenség?

Tulajdonképpen igen! Senkinek sem kell önmagát hibáztatnia azért, hogy ez előfordul. Önmagában a tusfürdő, sampon, bőrradír és egyéb kozmetikumok használata elegendő, a hajszálakról, szőrszálakról, leváló bőrdarabokról nem is beszélve. A vízelvezető rendszer eltömítéséhez nem kell sok, ez ebből kiderül. Viszont az sem söpörhető szőnyeg alá, hogy a lefolyókhoz helyezett szűrőkkel nagyon sok szennyeződés feltartóztatható. A szűrők tisztítása pedig pofonegyszerű, tehát megéri élni az előnyeikkel, de még ezekkel együtt sem feltétlenül előzhetőek meg a dugulások.

Létezik a kád dugulásra házi praktika?

Igen, több is! Ha a dugulás kialakulása a fenti, mondhatni mindennapos okok valamelyikére vezethető vissza, akkor a kád duguláselhárítás saját kezűleg is kivitelezhető. Például dróttal, csőspirállal. Az első lépés ebben a szituációban a szűrő eltávolítása, ami kizárólag akkor hajtható végre biztonságosan, ha a szifon ki van támasztva. Ahogy arra fentebb már utaltunk, a haj- és szőrszálak, egyéb kozmetikai maradványok gyakran halmozódnak fel a szűrő alatt, így először ezeknek kell búcsút inteni. A legtöbb szűrő könnyedén, pár egyszerű mozdulattal kiemelhető, de előfordulhatnak olyan típusok is, amelyeket kis csavarok rögzítenek, tehát ha semmi pénzért sem akar a szűrő megmozdulni, akkor jöhet a mini csavarhúzó. Ez gyerekjátéknak tűnik, de azért fontos odafigyelni a csavarhúzó pontos méretére, ellenkező esetben a csavarfej elkopik és onnantól kezdve a kiemelése nagyjából esélytelen. Ha kint vannak az „apróságok”, akkor jó ötlet biztonságos helyre rakni őket, hogy majd a visszacsavarásnál is kézre essenek. Akadnak lefolyók, ahol nem szűrő, hanem dugó áll az útban. Ennek az eltávolítása néhány csavaró mozzanat közbenjárásával ki is pipálható.

Ha mindez megvan, akkor jöhet a szennyeződések kitakarítása. A szűrőn vagy dugón idővel rengeteg iszap is összegyűlhet. Olykor egy kis kefélés sem árt, ha az eszközök láthatóan nagyon piszkosak. Ezek után következhet a drót behelyezése a lefolyóba. Amikor elég mélyre került a rendszerben, akkor megakadhat, ekkor a lefolyócsapdába ütközik, ami a lefolyó ívelt része, ezen nyugodtan túl lehet tolni a drótot, hiszen a spirál rugalmas, meghajlik. Ha már nem megy tovább lefelé, akkor a kihúzásé a főszerep. A spirál több kicsi részből áll, ezért képes megragadni útközben a kisebb szennyeződéseket, amiket nemes egyszerűséggel magával ránt kifelé. Ha ez megtörtént, akkor a drót megtisztítása a soron következő lépés, így a jövőben újra munkára lehet fogni, ha arra kerül a sor. Mivel a fent is emlegetett szennyeződések újra és újra felgyülemlenek, ezért a rendszeres tisztítás nagyon is kifizetődő ötlet, mert általa megelőzhetőek a nagyobb, jelentősebb dugulások. Ha a makulátlanná varázslás befejeződött, akkor a szűrő, dugó visszaszerelésével zárul a folyamatsor.

Vegyszerrel is feloldható a góc?

Igen! A boltok polcain számtalan vegyszeres lefolyótisztító áll sorban a figyelemért. Ezek nem egy koktél alapanyagai, azaz nem összekeverendőek. Egyetlen egyet kell belőlük kiválasztani, azt a szerencsés típust, ami végül megkapja az esélyt, hogy megküzdjön a dugulás rémével. A vegyi anyagok, például kálium-hidroxid vagy kénsav, támogathatják a lefolyó alapos megtisztítását. Vásárlásnál érdemes leellenőrizni a tisztítószer címkéjén, hogy az minden tekintetben megfelel-e az egyéni kritériumoknak, feltételeknek. Célszerű speciálisan kádakra kifejlesztett alternatívára szavazni. Használat előtt a leírás tanulmányozása mindenképpen kifizetődő ötlet. Mielőtt még a beöntés megtörténik a kádból, vagy ki kell merni, vagy ha még lehet, akkor le kell ereszteni az összegyűlt vizet. A lefolyóba öntés előtt érdemes kesztyűt húzni a biztonság kedvéért. Majd következhet a leírásban feltüntetettek szerinti mennyiség lefolyóba juttatása. Ezek után egy kis várakozás következik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy többnyire negyed óra, húsz perc elegendő a szernek arra, hogy kifejtse a hatását. A várakozást követően jöhet a hideg vizes leöblítés, és remélhetőleg az örömteli dugulásmentesség megtapasztalása!

A vécépumpa is hasznos lehet?

Így igaz, viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen technikával zajlik a pumpálás, ugyanis ha nem jön létre a megfelelő vákuum, akkor még jobban beállhat a dugulás, mint előtte, azaz nagyobb kár generálható, mint amekkora kiindulásként érzékelhető volt. Itt is minden a szűrő vagy dugó eltávolításával kezdődik. Ezeknek a megtisztítása is lényeges lépés, nem jó ötlet kihagyni. Ha ez megtörtént, akkor a kádat fel kell tölteni 1-2 centiméternyi vízzel, pont annyi az ideális mennyiség, amiben a pumpa elmerül benne. Ezek után indulhat a bakterház, vagyis a pumpálás. Ütemesen, kis erővel célszerű nekiállni! A túlzott lelkesedés fröcsögéshez vezethet, ami szennyvíz lévén finoman szólva sem kívánatos, tehát jobb óvatosan, de határozottan véghez vinni a feladatot. Tíz pumpálás után érdemes megnézni, hogy mi a helyzet és ha semmi sem változik, akkor még nagyobb erővel jöhet egy következő kör pumpálás. De ha még így sem mozdul semmi, akkor nem ez lesz a befutó technika.

Van még valami a tarsolyban?

Igen! Egy csésze víz a lefolyóba, aztán fél csésze szódabikarbóna, majd még egy csésze víz, amibe kerülhet némi ecet, ezután jöhet az automatikus pezsgés. A lefolyó általában ilyenkor megtisztul, kioldódnak a csomók, gócok. A sósav alkalmazása kádak esetén nem javasolható. Frissen beépített kádnál célszerű arra is odafigyelni, hogy tervezési hiba (nem megfelelő lejtés), vagy vízszerelési gond (túl sok kanyar a lefolyócsőben) ne generálhasson problémát.

A kád lefolyóját semmiképpen sem ildomos szétbontani, mert ha a tömítés elmozdul vagy leesik, akkor házilag már nem oldható meg a kényelmetlen helyzet. A szifon eltávolítása nem olyan egyszerű, mint a konyhai mosogatónál. Tehát akár ez is állhat a háttérben, mindenesetre bőven akadhatnak olyan okozók, indikátorok, amik házilag még a legnagyobb lelkesedéssel sem oldhatóak meg. Ekkor nem marad más, mint a szakember értesítése, így elkerülhetőek azok a katasztrófák, amiket a nem hozzáértés és az elkapkodott szétszerelés eredményezhet.